A konyhatervezés egyik leggyakoribb és legfájdalmasabb kudarca nem az, amikor a bútor csúnya lesz, hanem amikor két év után jössz rá: a konyhád már nem szolgál ki téged. ASokan esnek abba a csapdába, hogy a tervezés pillanatában kizárólag a jelenlegi állapotukra és a legszükségesebb igényeikre koncentrálnak. Gyors, elérhető és kiszámítható megoldást keresnek, amely az adott pillanatban logikusnak tűnik. Ez a fajta „pillanatfelvétel-szerű” tervezés azonban magában hordozza a veszélyt, hogy a konyha, amire milliókat költöttél, hamarosan szűk keresztmetszetté válik az életedben. Egy konyha ugyanis az otthonod egyik legintenzívebben használt tere, és ha naponta többször találkozol a korlátaival, minden apró kompromisszum hatványozottan fog fájni. A „majdnem jó” vagy a „most legyen valami, aztán majd fejlesztünk” hozzáállás csak akkor működik, ha valóban egy rövid, átmeneti életszakaszról van szó. Ha viszont hosszú távra tervezel, a döntéseid súlya is megváltozik. A kérdés ilyenkor nem az, hogy mennyibe kerül a konyha a vásárlás napján, hanem az, hogy mennyibe kerül neked hosszú távon egy kevésbé átgondolt, rugalmatlan döntés. A cél egy olyan tér megalkotása, amely képes veled együtt változni és fejlődni, elkerülve azt a pontot, ahol a standard megoldások már nem segítenek, hanem visszatartanak a mindennapokban.