Amikor valaki elhatározza, hogy belevág élete konyhaprojektjébe, az első és legtermészetesebb lépése az inspirációgyűjtés. Ebben a fázisban a Pinterest és az Instagram válik a legfőbb tanácsadóvá, ahol végtelen görgetéssel ömölnek ránk a tökéletesen megkomponált, steril és lélegzetelállítóan esztétikus konyhafotók. Ezek a képek egy olyan ideális világot sugallnak, ahol a pultokon soha nincs egy morzsa sem, a kiegészítők színe milliméter pontosan passzol a frontokhoz, és ahol a konyha nem egy munkahelyszín, hanem egyfajta lakberendezési csendélet. Azonban van egy pont, ahol a virtuális vágyálom és a kőkemény fizikai valóság élesen kettéválik. A probléma ott kezdődik, amikor valaki megpróbálja ezeket a „katalógus-pillanatokat” egy az egyben ráhúzni a saját, mindennapi használatban lévő életterére, anélkül, hogy figyelembe venné a mögöttük rejlő technológiai és ergonómiai korlátokat. A Pinteresten látott konyhák többsége egyfajta „díszlet”, amely egyetlen céllal készült: hogy egy adott pillanatban, egy adott szögből jól mutasson a fotón. A valóságban azonban a konyha az otthonunk legintenzívebben használt része, ahol főzünk, eszünk, beszélgetünk, és ahol elkerülhetetlen a „kosz”, a pára és az eszközök halmozódása. Ha a tervezés során csak a vizuális ingerekre támaszkodunk, könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy egy olyan teret hozunk létre, amelyben gyönyörű élni – amíg nem akarunk benne egy rántottát megsütni. A prémium konyhatervezés lényege éppen az, hogy ezt a szakadékot áthidalja: megvalósítsa az esztétikai vágyakat, de úgy, hogy azok a valódi életben, tíz év múlva is működőképesek és élvezhetőek maradjanak.